A következő pár bejegyzésben iskolakereső szülő társaim döntését segítve a művészeti nevelést fogom egy kicsit boncolgatni. Mire érdemes odafigyelni vagy rákérdezni egy nyílt napon?

Művészetpedagógia 1.

Művészeti nevelés ugyanis többféle létezik. Különbséget kell tenni a művészeti iskola, a művészettel nevelő iskola és a művészeti programot ugyan magáénak mondó, de módszerként nem, csak szabadidős tevékenységként alkalmazó iskola között.

Mi a művészeti nevelés, hogyan is néz ki egy művészeti iskola? Ezek a zenei, rajz vagy tánc szakos intézmények, ahol az általános tantárgyak mellett egy főbb művészeti tárgyat a gyerekek emelt szinten, erre képzett szakoktatók segítségével sajátíthatnak el. Ide tehát akkor érdemes beiratni gyermekünket, ha valamelyik területen kimagaslóan tehetséges, motivált vagy épp elhívatott fiatal kis kora ellenére.

“A művészi tevékenység mind a mai napig megőrizte beavatás jellegét, a közös forma-kincset és a teremtő erőt. Az ezekkel való ismerkedés és küzdelem a felnőtté válás lényeges mozzanata.”

A személyközpontú szemlélet bemutatását azzal a gondolattal zárnám, amitől az Anya Tanoda nagyon jól tud működni, amitől egyedi, de koránt sem kizárólagos! Épp ezért, ha azt halljuk ezzel a szemlélettel kapcsolatban, hogy “csak a mi intézményünkben…” akkor érdemes a színfalak mögé nézni, mert hogy ez nem egy módszer, hanem egy hitvallás, nézőpont és hozzáállás a másikhoz.

Személyközpontú szemlélet 3.

“Rogers következetesen ellenállt azoknak a törekvéseknek, amelyek “gurut, eszményképet, egy mozgalom vezetőjét” akartak csinálni belőle. Képes volt arra, hogy “felvessen gondolatokat, megossza őket, ne hagyja, hogy dogmát csináljanak belőle, és egyedül neki tulajdonítsák” (Farson, 1974). Rogersnek ezek a jellemzői teljesen összhangban vannak a személyközpontú elmélettel. Magatartásával demonstrálja hitét, hogy minden embernek magának kell felfedeznie azokat az alapelveket, amelyek számára élményszerűen igazak. Így nincsenek kizárólagos társaságok, intézmények vagy folyóiratok, amelyek legjobban képviselik a személyközpontú szemléletet. Az elmélet természete maga, amely szemléletmód, életmód, attitűd, teszi lehetetlenné a kizárólagosságot és elkülönülést. Az elmélet érvényesül, amikor és ahol emberek elfogadják egymás eltérő valóságát egy olyan szellemben, amely különállás és ugyanakkor összetartozás. Az elméletnek bármilyen megközelítése, amely azt mint kizárólagosat kezeli, szemben áll az elméletben rejlő lehetőségekkel. Azonban – mint az élet minden területén – az elmélet annyit ér, amennyit alkalmaznak belőle, és az alkalmazás nem olyan könnyű, mint ahogy első pillantásra látszik. A személyközpontú elmélet tulajdonképpen megtévesztően egyszerű. Végső soron leegyszerusíthető arra, hogy ez ember képes arra, hogy megvalósítsa a benne rejlő – önmagára és másokra vonatkozó – lehetőségeket; és ez a megvalósítás nem korlátozódik semmilyen csoportra, szervezetre vagy intézményre.”

Forrás: http://www.maszkpte.org/index.php/hu/irodalom/a-szemelykozpontu-elmelet

Bár az Anya Tanoda nem iskola, hanem tanulókör, klub foglalkozás, Szent-Györgyi Albert gondolatai  mégis a hitvallásom, valamint céljaim alapját képezi. Ez az a kreatív szabadság, amely felelősségre nevel, jobb világot teremt és új utakra visz!IMG_20160202_132207

Jöjjön a folytatás. És bár az elméletet kevesen szeretik, mégis érdemes képben lenni. Nemsokára itt a tavasz, a beiratkozások időszaka. Az iskolák alternatív, vagy annak hangzó pedagógiai programok hírdetésével igyekeznek magukhoz csábítani az ifjú nebulókat. Azonban nem mindegy, hogy a gyakorlatban ezek mit takarnak. Mert egy délutáni kézműves foglalkozásokat tartó iskola még nem lesz művészeti szemléletű és egy 30-as osztálylétszámban sem lesz a személyközpontú oktatás megvalósítható. Tájékozódjunk és nézzünk bátran a hangzatos szavak mögé!

Személyközpontú szemlélet 2.

“A személyközpontú személyiség-elmélet, amelyet korábban non-direktívnek (Rogers, 1942), azután kliens-központúnak (Rogers, 1951) neveztek, 1940 körül kezdett kialakulni, amikor egy pszichológus, Carl Rogers egyre elégedetlenebbé vált az érzelmi- és magatartás-problémák kezelésének akkoriban elfogadott elméleteivel és módszereivel. Az ő alapkoncepciója, amelyhez a kezdetektől mindmáig hűséges volt, az, hogy bármilyen személyiség-elméletnek vagy kezelési módszernek a kiindulópontja az egyén.

Ez a szemlélet megújult figyelemmel fordul az egyénben rejlő lehetőségek összességének megvalósítása felé, és olyan jelenségek felé, mint átélés, organizmikus értékelés és érzés, amelyeknek az elmélet szerint központi jelentőségük van e lehetőségek megvalósítása szempontjából. Korábban az átélést főképp úgy tekintették, mint a szubjektív érzések gazdagságának tudatosságát (Rogers, 1961). Ha azonban az átélést csak mint az érzésekről és testi folyamatokról való tudatosságot értelmezzük, ez legjobb esetben is az emberi lehetőségek teljes skálájának csak egy oldalát jelenti. Az átélés több, mint egyszerűen testi és érzelmi állapotok megtapasztalása. Azt is magában foglalja, hogy az ember tudatában van annak, ahogyan megfigyeli, felfogja, feldolgozza és integrálja a belső szervi világból, és a külső személyközi és fizikai világból jövő információkat.”

 

Annyiszor hangzik el mostanában és egyre nagyobb jelentőséget tulajdonítunk a személyközpontúságnak az oktatásban és a nevelésben legyen az családi vagy intézményi. De vajon csak úgy használjuk ezt a hangzatos szót vagy van is róla háttérinformációnk?

Azért, hogy tisztább legyen a kép és tudatosabban tudjunk módszert valamint intézményt választani, megosztok veletek pár hasznos információt a témában most és a jövőben is. Saját magam és gyerekeim példáján is látom, érzem a poroszos rendszer elavultságát, idejét múltságát és hiányosságait. Azokat a csapdákat, melyekbe belelépve épp intellektusú, kreatív gyermekekből szorongó, problémás, SNI-s kisdiák válik. De nem csak a gyerekeknek érdeke a szemléletváltás. Mennyivel több siker érné a pedagógust is munkája során, ha merne élmény alapú, személyiségközpontú módszereket választani, és így csupa csillogó szemű, érdeklődő gyerek ülne körülötte és nem vele szembe az órán!

Jöjjön tehát az első rész:

“A személyközpontú elmélet megkülönböztető vonása az emberek önmegvalósítási és önirányítási képességének állandó hangsúlyozása. Az elmélet legforradalmibb vonása, amely elválasztja más rendszerek materialista determinizmusától, a személy hatalommal való felruházásának látszólag jelentéktelen ténye, a bizalom abban, hogy az egyén megtalálja saját önmegvalósítása legmegfelelőbb útját.”

Merjetek váltani, változtatni, adjátok át ti is gyermekeiteknek a tanulás örömét és legyetek nagyon boldogok!

Ez annyira jól megvan írva, hogy nem lehet

 

„Az önvizsgálatok rendszeres végzésének következtében természetes módon csökken vagy tűnik el életünkből a stressz, a szorongás, a konfliktus és a függőség. A hiány-történetek, melyek egész életünkben rohangáltak az elménkben (pl. „Nem vagyok elég jó,” „Nem szeretnek”) elkezdenek elnyugodni, ez pedig sokkal könnyedebb, szeretetteljesebb, odafordulóbb, békésebb élet-élményt eredményez.

Az Önvizsgálatok segítségével rájövünk, hogy a boldogság és a megelégedettség a jelenbeli megtapasztalásunk teljesen természetes velejárói.

A mély önvizsgálatnak köszönhetően életünk elkezd simábban áramlani. Olyan belső békét és nyugalmat fedezünk fel, melyekből új lehetőségeink fakadnak a külvilágban. Ennek a belső folyamatnak következtében mélyen együttérzővé válunk más emberek és az élet egésze iránt. Kapcsolataink automatikusan rendeződnek, harmonizálódnak. Elnyugszik az elkülönültség-érzetünk. Kreativitásunk természetes módon felszabadul és virágzik. Elkezdünk a jelen pillanatban élni; tartós belső békében, nem pedig a múltról és a jövőről szóló gondolatokba gabalyodva. Meglátjuk és megéljük, hogy a gyermekkorunk óta velünk élő hiány-történetek nem azok, akik valójában vagyunk.”

(Scott Kiloby)

 

“…felébreszteni a vágyat a kreatív munka iránt, hogy szokássá váljék, és megtanítani, hogyan lehet legyőzni a nehézségeket, melyek nem számítanak összevetve a céllal, amiért harcolsz.”

(Friedl Dicker-Brandaise)

“Az örömteli tevékenység azt hozza elő az emberből, ami benne a leghasználhatóbb, legértékesebb, amire a társadalomnak legnagyobb szüksége van.”

(Vekerdy Tamás)

Nyelvi-verbális intelligencia

Az a diák, akinek magas a nyelvi-verbális intelligenciája, a tananyagot a nyelven keresztül közelíti meg, és szavakban gondolkodik. Általában jó a hallása, szeret írni, olvasni, történetet mondani, megbízható a helyesírása, és könnyen emlékszik szavakra, nevekre, dátumokra. Élvezettel játszik szójátékot, kísérletezik a nyelv hangjaival, szavaival, mondataival, szereti a mondókákat, szívesen olvas, örömmel mond viccet, ügyesen fordít egyik nyelvről a másikra. Az előadást könnyen követi, boldogan vesz részt a vitákban. Többnyire sikeres a magyar irodalomban és a nyelvtanban, illetve az idegen nyelvek tanulásában.

 

Logikai-matematikai intelligencia

A kiemelkedő logikai-matematikai intelligenciával rendelkező diák számokban, logikai összefüggésekben, valamint elvont rendszerekben gondolkodik. Általában gyorsan és könnyen számol, jól érvel, szívesen kísérletezik, ügyesen oldja meg a problémát és helyesen állít fel kategóriákat, viszonyrendszereket. Meg akarja érteni, hogyan működnek a dolgok, a fejtörőknek mindig a végére akar járni, szívesen játszik számítógépes és stratégiai játékokat. Általában erőssége a matematika, a fizika és a többi természettudományos tantárgy.

 

 

Képi-térbeli intelligencia

Az erős képi-térbeli intelligenciájú gyerek színekben, képekben és a tér formáiban gondolkodik, rájuk emlékszik a legkönnyebben. Szeret rajzolni, festeni, tervezni, valamint alkotni, képet nézegetni és építeni. Jól olvas, gyorsan érti meg a grafikonokat és a táblázatokat, szívesen fejt rejtvényeket, ügyesen keveredik ki az útvesztőkből. Kitűnő a belső látása, és sokszor álmodozik, tisztán maga elé képzel képeket, eseményeket. Az iskolában erőssége lehet a rajz, a földrajz, a művészettörténet és a geometria.

 

Testi-mozgásos intelligencia

A fejlett testi-mozgásos intelligenciával rendelkező tanuló, elsősorban mozgás és érintés útján ismeri meg a világot. Főként testi érzeteken át dolgozza föl a benyomásait, gyakran testbeszéddel kommunikál. Folyton ugrál, mozog, táncol, és sokat gesztikulál, mutogat, jól utánozza mások mozdulatait is. Szívesen szerel és barkácsol, sokat játszik építőkockával. Sokféle sport és testi ügyességet kívánó játék érdekli, jó a kézügyessége. Főként a testnevelésben, a technikában, a színjátszásban sikeres az iskolában.

 

 

Zenei intelligencia

A zenei intelligenciában erős tanuló hangban, dallamban, ritmusban gondolkozik, könnyen jegyez meg és idéz fel számára ismerős zenét. Érzékeny a hang fajtáira, a hangmagasságra, az ütemre és a zenei harmóniára. Szívesen énekel, dúdol, gyakran hangszeren is játszik, sokat hallgat zenét. Tanulmányai során az énekben, a hangszertanulásban tűnik ki a leginkább.

 

Természeti intelligencia

A kiemelkedő természeti intelligenciájú gyerek a természet jelenségein keresztül látja és ily módon érti meg a környezetét. Gyakran állatokkal játszik, gondozza őket. Sokat időzik a kertben vagy az erdőben. Követ, virágot, bogarat gyűjt, megfigyeli és megérti őket. Észreveszi és osztályozza a hasonlóságokat, a különbségeket a növényfélék, állatfajták és ásványok világában. Az iskolában a környezetismeret, a biológia, a földrajz és a többi természettudományos tárgy az erőssége.

 

Társas intelligencia

A kiemelkedő társas intelligenciával rendelkező diák a másokkal való együttműködés és beszélgetés során tanul a legtöbbet. Érzékenyen figyel társai hangulatára, gondolataira, sőt igényeire. Ügyes szervező, jó közvetítő és vezető. Szívesen barátkozik, sok időt tölt mások társaságában. Sokszor ad tanácsot, és képes befolyásolni másokat. Sikeres az iskolai vitákban, a csoportmunkában, szívesen korrepetálja társait, és gyakran ő szervezi meg az osztály szabadidős programjait.

 

 

Személyes intelligencia

A magas személyes intelligenciájú tanuló saját igényeihez, érzelmeihez és céljaihoz viszonyítja a világot. Jól ismeri önmagát, képességeit és korlátait. Céljait meg tudja határozni, képes tanulni saját kudarcaiból. Sokat szemlélődik, álmodozik, tervezget, és reflektál a környezetére. Szívesen dolgozik egyedül, saját ütemében, saját magának kialakított körülmények között. Az önkifejezést, elmélkedést, önálló munkát igénylő feladatokban, a fogalmazás-, a magyar-, az ének-, a rajz- vagy a filozófiaórán és a színjátszás során érheti el a legtöbb sikert.

(Howard Gardner elmélete nyomán Lengyel Zsuzsa cikkéből)

A siker titka

2015-10-09

Anya érdekes, hogy amikor versenyen vagyok, akkor én nem arra gondolok, hogy “de jó lenne, ha én nyernék”, hanem arra, hogy “milyen jó, hogy lesz otthon mégegy érmem!”

J. (8 éves)