Kedves szülő társaim! Összeírtam még pár gondolatot a dráma oktatásról a művészetpedagógia nyomvonalán továbbhaladva, hogy kicsit megkönnyítsen az iskolaválasztást és meglebbentsem a nyílt napok rózsaszín fátylát.

A művészeti oktatás a nemzeti alaptanterv része, tehát nyugodt szívvel alkalmazhatnák az állami iskolák is. Van is rá kezdeményezés vagy inkább próbálkozás. Egy-egy elhívatottabb alsós tanár a kitanulva a tanítási drámát valóban élménnyé tudja tenni a kis diákok olvasás óráját, továbbá a felső tagozatos, valamint középiskolás diákok órarendjében már fel-fellelhető a dráma óra, melynek célja és tartalma hivatalosan így hangzik:

“A dráma és a tánc tanítása olyan művészeti és művészetpedagógiai tevékenység,  amelynek célja az élményeken keresztül történő megértés, valamint a kommunikáció, a kooperáció, a kreativitás fejlesztése, az összetartozás érzésének erősítése. A dráma, mint pedagógiai módszer az oktatás több tantárgyában is jelen van, továbbá önálló tantárgyként minden képzési szinten megjelenhet.”

Saját tapasztalatom azonban, hogy a drámatanítás normál általános iskolákban még inkább az irodalom órákra hajaz és tartalmát különböző irodalmi művek feldolgozása teszi ki… sajnos. Pedig számtalan lehetőség rejlik benne! Ráadásul egy nagyon jól kidolgozott és belső felosztását tekintve elkülönült módszerről beszélünk, melyen belül megkülönböztethetünk tánc és drámát, színházi drámát valamint a tanítási drámát.

Ez utóbbi amennyiben a tananyag feldolgozását segítve beköltözött a tanterembe, alternatív eljárás, az előző kettő külön óraként vagy délutáni szakkörként jelenhet meg az iskolákban. Ne felejtsük el, hogy ez esetben ugyanolyan poroszos rendszerben fognak tanulni gyermekeink, mindamellett, hogy személyiségfejlődésüket és önismeretüket ezek a foglalkozások egy emberként és szakmailag is helytálló pedagógus mellett egészen biztosan pozitív alapokra fogják az iskolai évek alatt felépíteni.

 

Bocsánat, de a bejegyzéshez egyelőre nem lehet hozzászólni.