Szombaton kimentem a gyerekekkel a helyi, városi gyereknapra, melyen így hó vége felé már-már elvárás a lakók részéről a hivatal kevéske és kesze-kusza leosztású költségvetése ellenére az ingyenes program. Valószínűleg ennek volt köszönhető, hogy a ma divatos arcfestés es modern kreatív technikákat felvonultató kézműves sátrak sorában helyet, sőt talán felkérést kapott két olyan már-már elfeledett szakma is, mint a fazekasság és a fafaragás.

A két ősz hajú, idős úr megfogyhatatlan türelemmel adta át a tűző napon tudását és szakmájának szeretetét a kíváncsi tanonc seregnek. Igen, jól látod Kedves Olvasó, azt írtam, hogy seregnek, mivel kisebb tömeg vette körül tágra nyílt csodálkozó szemekkel a mestereket! Pedig sor volt, nem is rövid, amit ki kellett várni, hiszen a korongon készített kis agyag vázák, valamint a fából faragott kanalak elkészítése időt igényelt es kitartást. Az én lányom kétszer állt be a fazekasok soraba, majd végül leült a fafaragók asztalához és hozzálátott az anyag megmunkálásához.

Ahogy elnéztem a szorgos kis gyerekkezeket, a régi faládikába sorba rakott, a faragáshoz szükséges eszközöket, a mesterekből áradó nyugalmat, mely mintegy mágikusan hatva a gyerekekre varázsolt csöndes odafigyelést a nyüzsgő forgatagba, egyre inkabb megerősödött bennem az, amit már eddig is tudtam: hogy milyen nagyon hiányzik ma az élet az iskolákból, milyen nagyon hianyzik ma az alkotás a gyerekek életéből.

Elvárjuk, hogy képesek legyenek boldogulni, alkalmazkodni és tudni, hogy van hatásuk a világra, de mégis hogyan, ha nem tanítjuk meg őket megérinteni és formálni az anyagot, de meg a gondolatokat se, mert nem önálló gondolkodást várunk, várnak ma el tőlük az iskolákban, hanem bebiflázott és pontosan visszaadott, értelmet nem nyerő szöveghalmazokat! A részképességek gyengülnek, kompetencia tesztekkel stresszelik az amúgy is szorongó csemeteinket (holott a teszt nem is nekik szól!), ilyen fejlesztés, olyan különóra, mert a figyelem, a magatartás és hadd ne soroljam tovább, azok után, hogy a gyerekek kis híján több időt töltenek az iskolában, mint mi a munkahelyünkön.

A gyerekeknek példára van szüksége és szeretetre. Nagyon, nagyon sok szeretetre! És itt a szeretet alatt nem játékra, tengerparti kirándulásra, drága luxus cikkekkel felszerelt külön szobára, márkás ruhákra vagy tele tömött családi kasszára gondolok, hanem arra a figyelemre, ami nem kér, nem vár el, csupán ott van es ad. Arra a figyelemre, ami nem mondja meg, hogyan csináld, nem mondja meg ki legyél, hanem teret enged a kíváncsiságnak, a fejlődésnek, a kibontakozásnak és az egyéni igényeknek.

Vekerdy Tamas egy interjú során fogalmazta meg a következőket:

“egy elsős kisgyereknek 2-3 órát kellene az iskolában lennie. Házi feladatra még nincs szüksége, ha mégis muszáj, akkor maximum húsz percet kellene ilyesmivel töltenie. Rengeteg mozgásra viszont van! Nem tornaórára! Fogócska, bújócska, labdajáték, tehát szabad mozgások válnak a javukra úgy ortopédiailag, mint pszichológiailag.”

A lányom mire hosszadalmas, kemény munka árán kifaragta a saját kanalát, a feje búbjától a talpáig tiszta faforgács volt, a korong mellett ügyködő gyerekek keze sáros. Végre éreztek, tapasztaltak és hatottak úgy a külvilágra, mint az anyagra. Igazi varázslók voltak, akik közben rengeteget tanultak és fejlődtek. A kezük erősödött, a figyelmük koncentráltabb lett, nőtt a kitartásuk, a feladattartásuk javult, a finommotorikájuk is és illemet is tanultak. Egy kanál kifaragásával, vagy egy váza elkészítésével. Nem szavakkal, nem intelmekkel, nem busásan megfizetett fejlesztő házakban, hanem egy ingyenes gyereknapi rendezvény hanyagul felállított kevéske árnyékot adó sátrában.

IMG_20160528_193148_674

Amikor a lányom elkészült, csillogó szemekkel hozta oda nekem megmutatni es elmesélni a munka egyes fázisait, hogy honnan indult es hová érkezett, majd végül azt mondta: “- Tudod anya, nagyon nehéz volt abból a fadarabból kifaragni ezt a kanalat Már fájt a kezem és majdnem feladtam, de végül arra gondoltam, hogy ha sikerül befejeznem, akkor te nagyon büszke leszel rám!”

És ez így is van! Büszkének kell lennünk a gyermekünkre és védett teret kell adnunk nekik. Olyan teret és közeget, melyben bátran lehet sáros, maszatos, melyben megtapasztalhatja erejét, tudását, ügyességet, határait és életre keltheti önmagában azt a mágikus kis lényt, aki képes egy sárdarabból vázát és egy fadarabból kanalat készíteni legyen a végeredmény bármilyen girbe-gurba!

A “kevesebb több” elvet alkalmazó finn iskolarendszer nagyon jól működik. Napi 3-4 órát töltenek a gyerekek az iskolában. Van idejük barátkozni, jatszani es különböző szakkörökbe, diakkörökbe, sport egyesületekbe járni. Zenét tanulni, művészeti kurzusokon tapasztalni és élményt szerezni anélkül, hogy utána este tízig írnák a házit. Tudom, ez itt egy másik ország, egy másik gondolkodásmód és így egy teljesen más világ, de nem kell, hogy az is maradjon! A változásra mindig van lehetőség és esély, amit mi is épp úgy meg tudunk formálni, ahogyan azt a gyermekeink teszik, amikor lehetőséget kapnak rá. Mindehhez pedig nem kell nagy tudás, befolyás vagy nyílt lázadás. Egyszerűen csak nézzünk körül, vegyük észre mi az igazán fontos, engedjük a felszínre, és a társadalmi nyomásra fittyett hányva hallgassunk az ösztöneinkre, az anyai megérzéseinkre és elvárások helyett inkább szeressünk!

 

A tanulókörök (és így az Anya Tanoda) főbb alapgondolata (is), hogy tagjai nem csak beszélnek, hanem tesznek is. Legyen szó bármiről. Egy közös ügyről, célról vagy szükséges változtatásról. Ez a riport terveim szerint csupán az első. Keresem és sorba járom azokat a pedagógus, szülő vagy egyszerűen csak elhivatott embertársaim, akiknek munkássága példa értékű az oktatás terén és képes reprezentálni azt a szemléletet egy beszélgetés által mindenféle komment és magyarázat nélkül, amit a Tanoda is követ: nem mástól várni a megoldást. Az egyén(i) felelősséget felismerve és vállalva tenni a felnövekvő nemzedékért.

_______________________

Rátki Ilona szolfézs és általános iskolai ének-zene tanár otthonában járok Dunakeszin. Ilona lelkesen mesél tanuló éveiről, pedagógiai pályájáról, még a kezdeti nehézségekről is. A kis zeneteremben (ahol vendégül lát) zongora, szintetizátor, gyerekkönyvek, ritmushangszerek, szemléltető eszközök veszik körbe a tanárnőt. A kis íróasztalon egy számítógép. Innen nyílik ki a világ a kisszobára.

A zene és a tanítás szeretete Ilona családi gyökereiből fakad. Gyerekként sok időt töltött édesanyja mellett, aki óvónő volt. Mind otthon, mind a munkahelyén szeretett vele lenni. Édesapja és a nagyszülei sokat zenéltek. A nagypapa, hallás után tanult meg hegedülni. A muzsikaszó sohasem hiányzott az otthonból. A főiskolai évei alatt pedig Dr. Joób Árpád tanítványa, aki még személyesen ismerhette meg és sajátíthatta el nagy népdal gyűjtőnktől és méltán elismert zeneszerzőnktől, Kodály Zoltántól saját, a világon mindenhol ismert és oktatott módszerét.

Hol léptél először katedrára?
– Dunakeszin, a zene tagozatos, most Bárdos Lajos Általános Iskolában. Sajnos az élet úgy hozta, hogy pár évet kényszerpályán kellett töltenem, de semmi sincs véletlenül.
Hol tanítasz most?
– Fóton a Fáy András Általános Iskolában.
Alsó tagozatban kezdted. Most felsősöket tanítasz. Van kedvenc korosztályod?
– Nincs. Válogatás nélkül szeretek tanítani. Mindegy hogy kit, csak érdeklődés legyen és lehetőség!
A diákok tekintetében van különbség az akkor és a most között?
– Igen van. Valahogy elcsúsztak az értékek. Hiányzik egyfajta alapvető egymásra figyelés.
Kreatív szabadság kontra szabadosság. Amennyiben a kreativitás a bennünk és körülöttünk lévő lehetőségek, a szabadság a jog, hogy ezekkel élhessünk és a felelősség, hogy ezért nekünk kell tenni a ráhagyó, megengedő neveléssel szemben, akkor neked mi jut eszedbe?
– Az én óráimon például lehet youtube-ról zenét hallgatni és közben kötetlen témában rajzolni, mert én hiszem, hogy zene közben jön meg az ihlet. Együtt böngészünk a neten fellelhető zenék között. Így rálátást kapok a gyerekek belső világára, valamint lehetőséget arra, hogy értéket közvetítsek nekik.
Mit szeretnél átadni a ma gyermekének az iskolai ének-zene tanítás során?
– Az éneklés és a zenehallgatás pozitív élményét, de heti egy órában bármit is átadni nagyon nehéz! Ha valaki egy óráról hiányzik vagy bejön például egy tavaszi szünet, akkor előfordul olyan is, hogy valaki 3-4 hétig nem tud részt venni önhibáján kívül az órámon.
Lehet heti egy órában kincseket találni? Tehetséget gondozni?
– Muszáj!
Ma az állami oktatás középpontjában a matematika és a nyelv áll. A művészetek peremre szorulnak, pedig a zenetanítás is sokkal több, mint dalok megismertetése. Gondolok itt arra, hogy az olvasási készség alapja a megfelelő ritmusérzék és hogy éneklés közben az agy félelem központja gátlás alá kerül. És ez még csak két példa a sok közül. Mire hívnád fel a pedagógus társaid és a szülők figyelmét ezen a téren?
– Fontos a mozgás és a sport. Vitathatatlanul! Erre ma sok figyelmet is fordítanak. Ezért kapott teret az oktatásban a mindennapos testnevelés. A matematikai képességek fejlesztését is elengedhetetlennek tartjuk. Fontosabbnak, mint a kreativitást igénylő művészeti területek támogatását. Pedig az éneklés, a zene a lélek táplálásán túl a benne rejlő lehetőségekkel és a hozzá kapcsolható tevékenységekkel mindebben nagyszerű társ lehetne! Az éneklés edzi a tüdőt, átmozgatja a felsőtest izmait. A Kodály módszerrel oktatott szolmizálás (itt Ilona lelkes mozdulatokat tesz a levegőben mindkét kezével, s közben teljes lényén átsugárzik munkájának szeretete) erősíti a kart, a vállakat, valamint fejleszti a téri tájékozódást, segíti az önmagunkhoz való viszonyítást és még nem is beszéltünk a táncról, a körjátékokról. Vagy ha szeretnénk kapcsolódni a matematikához is, akkor például az összhangzattanról, ami a törtek megértésében játszhat nagyon fontos szerepet.
Szolfézs Tőlem.
– Mint már említettem, véletlenek nincsenek. Amikor kényszerpályára kerültem megismerkedtem egy szintén kényszerpályán keringő pedagógus kolléganővel, csak ő tanító volt, nem zenetanár. Azonban voltak kérdései a zenéről, amit én pár mondatban úgy el tudtam magyarázni neki, hogy a sok éves homályt derengés, sőt megértés váltotta fel. Ennek kapcsán kezdte el szorgalmazni, hogy kezdjek el magántanárként tevékenykedni. Elkészült az első 5 lecke. Bevezetett az internet birodalmába, megmutatta hogyan lehet online oktatni és mire feleszméltem, már élesben üzemelt a weboldalam.
Mitől más ez a magánoktatás, mint a többi?
– Az első leckesor teljesen ingyenes, így betekintést nyerhetnek az érdeklődők a módszerembe. Természetesen nem ragaszkodom a tematikámhoz. Egyéni kéréseknek is eleget teszek. Úgy tanítok, hogy mindenki azt kapja, amire szüksége van. Egy anyuka például úgy tanít szolfézst a gyerekeinek, hogy közben én közben skype-on figyelem és javítom amikor szükséges. Ami számomra különleges ebben az oktatási formában az a határok elmosódása. Van olasz- és kanadai-magyar tanítványom is.
Van korhatár?
– Nincs. A zene mindenkié!
Mi vele a célod?
– Kodály örökségét életben tartani és továbbadni.
Az IT korszak nagy előnye – ahogy Te is említetted -, a távolság legyőzése és a tudatos bánásmód az idővel. De mi van azokkal, akiknek fontos a személyes kontaktus. Lehet találkozni veled a skype-on túl is?
– Természetesen igen. Pár online lecke után – amikor már beszélhetünk ismeretségről is -, leginkább saját otthonomban szoktam fogadni azt, akinek erre igénye van. Ennek egyetlen igen egyszerű oka az, hogy itt minden eszköz és lehetőség adott a tanításhoz is és a hatékony tanuláshoz is. De ha arról van szó, hogy valaki akadályozva van a szabad mozgásban, akkor szívesen házhoz is megyek.

IMG_20160511_135816_011

(A képen a tanárnő látható az online oktatás során használt egyik szemléltetőeszközével.)

Ha most a beszélgetésünk olvasása közben valaki kedvet kapott a szolfézstanuláshoz, hol találhat meg téged?
– www.szolfezstolem.hu

Két fiad van. Sikerült átadni nekik a zene szeretetét?
– Szerencsére igen. A nagy műszaki ember, a kicsi a pécsi egyetemen trombita szakos hallgató és kisebb zenés darabokat is ír.
Mire vagy a legbüszkébb?
– Arra, hogy a régi zene tagozatos diákjaim a mai napig, 30 év távlatában is tartják velem a kapcsolatot. Arra, hogy a skype-os tanítványaim a honlapon megtalálható leckén túl is velem tartanak, van akit zeneiskolai felvételire készítek fel. Arra, hogy a gyerekeim szeretik a jó zenét és hogy a kisebbik fiam a zenész, zeneszerző pályán tanul és tevékenykedik.
Miben méred Te a sikert?
– Bennük. A tanítványaim visszajelzéseiben és sikereiben.
Köszönöm a lehetőséget a beszélgetésre. Sok sikert, erőt, ihletet, valamint zenére éhes tanítvány kívánok Neked!
– Én köszönöm.

Kreatív szabadság

2016-04-18

Az elmúlt hetekben megkeresett egy baba-mama klub vezetője, hogy tartsak előadást az összejöveteleik egyikén. Gondolkodás nélkül mondtam igent, úgy megörültem a lehetőségnek. Nem is kellett sokáig gondolkodni a témán sem, valahogy adta magát a meghatározott cél, a nem rég történt társasági szerződés, a klubbok és az oktatás terén kialakult már-már forradalmi hangulat. A kreatív szabadság! – hangzott a válaszom, arra a kérdésre, hogy miről?

Ennél sokkal nehezebb azonban összeszednem a gondolataimat és megtalálni a megfelelő szavakat, hogy ne olajat öntsek a tűzre, ne egy legyek a sok hőzöngő és lázongó pedagógus, illetve anya közül annak ellenére, hogy van három iskolás gyerkemek, aki nyögi azt a súlyt, amit a ma rápakol és igen, van véleményem! Értékítélet nélkül beszélni arról ami van és ami lehet, nem egyszerű, én mégis megkísérlem, mert fontosnak érzem. Számít, hogyan élünk, teszünk és beszélünk, mert példaként állunk a gyermekink, a tanítványaink előtt. A felnövekvő generáció az általunk közvetített értkérendre építi fel azt a világot, amelyben majd élni fog, mi pedig megöregedni.

Nem egyszerű kort élünk. A régi értékek múlni akarnak, az újak pedig születni. Még fenáll az egyik, de már meg-megmutatja magát a másik is. Ragaszkodunk, ugyanakkor változásért kiáltunk. Egy dolog biztos, minél inkább ragaszkodunk a régihez, annál nehezebben születhet meg az új, annál több lesz bennünk és körülöttünk is a feszültség. Mindennek oka van és minden okkal történik. Ahogy azt a cipőt, amelyik szorít, mert kinőttük, már nem hordjuk tovább, épp úgy le kellene vetnünk azokat a szokásainkat is, amelyek már nem szolgálják a céljainkat. Minden döntés a mának szól, a holnap új igazságokat hoz. És ennyi legyen is elég, mert ha bővebb részletekbe bocsátkozom, már nem tudok eleget tenni az ítélkezés mentes célkitűzésemnek.

Változás van, mert változásra szükség van épp úgy, ahogy szükséges szót emelnünk ma a gyerekek kreatív szabadsága mellett is. Már egy korábbi bejegyzésemben boncolgattam Howard Gardner többszörös intelligencia elméletét, valamint azt, hogy abból nyolc miként is passzol bele az iskolai életbe. Kezdeményezések tehát vannak. Nyitott és innovatív pedagógusok is. Tenni kell úgy a rendszeren belül, mint kívül. Tenni kell a pedagógusoknak, a szülőknek és a gyerekeknek is saját kreatív szabadságuk megélése érdekében!

A kreativitás lehetőség, a szabadság felelősség. És ezt a két szempontot nem szabad szem elől téveszteni! Ma a szabadságot leginkább a kötetlenséggel, a függetlenséggel és a felelősségmentes léttel párosítjuk, miközben a szabadság a legkötöttebb létforma. Egy olyan állapot, ahol nem mondhatom azt, hogy: “miatta”! Én döntök, én vállalom a felelősséget, én határozom meg az utat, a célt, a feladatot, a végrehajtás mikéntjét és így az eredményért is egyedül én leszek a felelős. Ez a szabadság! Senki nem ülhet le helyettem tanulni, nem mehet el helyettem dolgozni, nem fizetheti be helyettem a számlákat, emelheti fel a telefont és hívhatja fel a megfelelő embereket, senki nem valósíthatja meg az én álmaim vagy teljesítheti be helyettem az én küldetésemet, mert az súlyosan sértené a szabadságomat! Így mindzért egyedül csakis én tehetek! Ezt a tudatot pedig nagyon fontos kialakítani a ma fiatalságában, mert ez az alapja annak, hogy csemeténk képes legyen önállóan létezni a világban, de túl megyek a létezés alaptézisén: ez az alapja a boldogságának!

A boldogsághoz észre kell vennünk a bennünk szunnyadó, valamint a nekünk szánt lehetőségeket. A saját elképzeléseinkhez, vágyainkhoz való ragaszkodás megköt, beszűkíti a gondolkodásunkat, leköti a kreatív energiáinkat, érzelmileg labilissá tesz és akarva akaratlanul is boldogtalansághoz vezet.

A kreatív szabadság sokkal több, mint egy munkamódszer, egy tanulási forma, vagy egy alkotási folyamat. A kreatív szabadság az élet ötödik eleme, melynek forrása a szeretet. De nem azaz ezért vagy azért szeretlek, ha így vagy úgy teszel, akkor szerethető leszel szeretet, hanem az az egyetemes és mindent átölelő szeretet, melyből az élet fakad! Feltétel nélküli, őszinte, szelíd és végtelen. És ez nem köthető tárgyakhoz, megvásárolható játékokhoz, jó osztályzatokhoz, szép ruhához, nagy lakáshoz vagy vagyonhoz. Nem köthető versenyeredményekhez, érmekhez, oklevelekhez és elismerésekhez. Ha érzésekkel kellene leírnom, hogy mi is az a kreatív szabadság, akkor azt mondanám, hogy: békesség, nyugalom, elégedettség, kiteljesedés. Ez az az állapot, amelyben úgy lehetek önmagam, hogy azt nem kérdőjelezi meg senki. Ez az a nézőpont, amelyben nem hasonlítgatnak senkihez, csupán támogatnak abban, amiben én a legjobb vagyok, amit a legjobban szeretek, ami érdekel, vonz, ami kihívást jelent, amiért én ide jöttem. Ez az a csatorna, amelyen keresztül kiabálás nélkül is meghallja a hangom az, akihez szólni szeretnék.

Ugye milyen nagyon szeretnénk mi is megélni ezt? Mégis plusz házi feladatot kérünk botladozó csemeténknek. Beíratjuk száz meg száz olyan külön órára, amit mi jónak látunk. Az estébe nyúló edzések után pedig még elvárjuk tőlük, hogy hiszti nélkül üljenek le befejezni a házi feladatot. Ha négyest hoznak, összevonjuk a szemöldökünket, mert tudjuk, hogy jön majd a tanító nénitől egy levél, hogy mindez a kompetencia szint teljesítéséhez nem elég! Az iskola táska tartalmáért is már a szülő felel. Nekünk kell bepakolni, leellenőrizni, mert mi leszünk hanyaggá, ha valami kimarad. Nem elég az a hatalmas szakadék ami elválasztja az óvodát az iskolától, nem elég a maximalista világszemlélet, még mi is százalékos arányban nyújtunk segítő kezet, adunk szeretetet vagy mosolygunk rá arra a gyermekre, akit amúgy mindennél jobban szeretünk és akiért egyetlen szó nélkül adnánk az életünket. De neki nem a mi életünk kell, hanem a sajátja!

Hát ennyi kedves olvasó. Azt hiszem, mindent leírtam – ami most a szívemen volt – arról, hogy miért a kreatív szabadság a központi eleme a Tanodának és hogy miért is érzem mindezt egy olyan témának ma, ami mellett szólni kell és amiért harcolni érdemes. Nincs is annál szomorúbb, amikor az orrunk előtt alszik ki a fény csillogó szemű gyermekünk lelkéből. Húzzunk falakat kisebb-nagyobb utódaink köré legalább egy kis időre, örökre úgysem lehet. De addig érdemes, amíg megerősödnek és önmagukra találnak. Élni tanítsuk meg őket, ne pedig elszenvedni az életet!

szobadekor14-e1400168328595

Svéd “anya” 2.

2016-03-07

Ahogy a változással együtt haladni, éppúgy a gyerekek igényeihez igazodva tanítani is rendkívül egyszerűvé teszi a dolgokat. 

Szükséges felismerni, hogy a felülről leosztott tudás nem rejti magában a kíváncsiság felébresztésének lehetőségét. A diákok csupán szemlélői az oktatási folyamatnak, nem pedig részesei, melynek köszönhetően alulmotiváltakká válnak. Az oktatás tartalma elszakad a mindennapoktól, így az ismeretek elsajátítása látszólag hasztalanná lesz, értelmét veszti.

 

 

A tanulóköri munka egy élénk és igen aktív folyamat. A tudást cselekvéshez, valós gyakorlati megoldásokhoz, társadalmi változáshoz és kreativitáshoz köti.

Alapelvei:

  • Kötetlenség, egyenlőség, demokrácia
  • Tapasztalat, együttműködés
  • Baráti szellem
  • Kölcsönösen osztott és meghatározott célok
  • Együttes munka
  • Egymás segítése
  • Közös munka eredményeinek és buktatóinak megosztása
  • Szabadság és felelősség
  • A tagok maguk felelősek azért, hogy miként működnek és hogyan viszik véghez a céljaikat
  • A felelősség nem adható át, mert az súlyosan sértené a tanulókör szabadságát
  • Folytonosság, tervezés, aktív részvétel

Hangsúlyos a résztvevők közötti egyenlőség. A tanulókörök tartalma és formája a körülményektől függ és azokhoz természetes módon alkalmazkodik.

Jellemzői:

  • Személyes elköteleződésen alapuló önkéntes részvétel
  • Együvé tartozás érzése
  • Nincsenek belépési feltételek
  • Nincs vizsga
  • Heti egy találkozó
  • Délutáni, esti elfoglaltság
  • Körvezető nem feltétlenül szakember a témában, de jó szervező
  • Oldott légkör
  • Egyenlő arányú aktivitás
  • Tág tartalmi keretek

A résztvevők inkább tesznek az ügyért, mint csak beszélnek! 

Egy tanulókör létrehozása és vezetése lehetőség arra, hogy ellensúlyozzuk a rendszer negatív tényezőit, valóban tanítsunk, ne csak leadjuk a tananyagot, sikereket érjünk el pedagógusként, ne égjünk ki, enyhítsük a nyomást, kíváncsiságtól csillogó gyerek szemeket lássunk, motiváljunk és értelmet adjunk!

Egy tanulókör célra szabható, így nem csak az intézményen kívül van létjogosultsága. Gimnáziumi körökből, tudok példát hozni a módszer főbb elemeinek hatékony és sikeres átültetésére. Matematika órán kör alakú asztallal, számítógépekkel, klikk támogatás nélkül, csak az iskolában fellelhető eszközök és központilag meghatározott tananyag újra gondolásával, a gyerekek igényeinek felismerésével, közösen megfogalmazott célokkal, sok évtizedes tanári múlt után sem múló elhivatottsággal mindez létrehozható és megoldható. Épp ezért bátorítanék minden oktatásban jelen levő és szerepet vállaló pedagógust -legyen az állami, alternatív vagy magán szektor-, hogy ne csak várjon, elszenvedjen, hanem valóban tegyen is és változtasson. Merjük élvezni a tanítást, hogy élvezet legyen a tanulás!

Svéd “anya” 1.

2016-03-04

Újra kell értelmezni a kreativitás és a szabadság fogalmát. A kreativitás lehetőség, a szabadság felelősség. Mi döntünk, hogy a régihez ragaszkodva roppanunk össze az állandósság súlya alatt, vagy a változás természetességén haladunk könnyedén a megoldás felé.

Ma egy viszonylagos nyugtalanságban élünk. Félünk elengedni azt, ami múlni akar, mivel még nem làtjuk, csak érezzük az újat.

 

A tanulókör, mint oktatási jelenség és mozgalom svéd gyökereket mondhat magáénak. Más ország, más nemzet, más gondolkodás és elköteleződés. Azonban a főbb jellegek és motívumok nagyon jól átültethetőek hozzánk is, valamint adoptálhatóak a felnőtt korosztályról a gyerek közösségre figyelembe véve a helyi szokásokat, kultúrális adottságokat, továbbá az életkori sajátosságokat.

A kis csoport nálunk is igény. Egyre többen adnak hangot a személyes figyelem szükségességének. Bizonyítottan jobb eredményeket lehet elérni hasonló intellektusú 9-12 fős tanulócsoporttal, mint egy 30-as osztálylétszámmal. Az egyoldalú kommunikációt felváltja az interakció, melynek köszönhetöen a tanulókörbe való bekapcsolódás részvételen alapuló dinamikus folyamattá válik. A benne rejlő kölcsönhatáshoz minden résztvevő hozzájárul, így alakítva a tanulókört egyedülálló pedagógiai módszerré.

A tanulókör szabad és önkéntes tanulás. Tág témakört őlel át az emberiség, a társadalom, a munka, a kultúra világán át kinyúlhat egészen a tanulási folyamatok határainak kiszélesítéséig szűkebb környezetünkben.

Megmutatja a valamit közösen alkotás erejét, hatalmát és örömét.

Másokkal együttműködve képessé tesz új ismeretek befogadására, az adott körülmények alapos megvizsgálására, hogy a résztvevők saját társadalmat építhessenek, mivel egy tanulókörben a demokratikus értékeket hordozó munka a résztvevők saját szükségleteinek és érdeklődésének megfelelő tudásvágyra épül.

Saját kedvünkért folytatott tanulási lehetőséget. A figyelem központjában a tudásvágy felébresztése áll.

A tanulókör több részből tevődik össze. Ezek tulajdonképpen fórumok, amelyekben a résztvevők segíthetnek egymásnak, megoszthatják tapasztalataikat, elsajátított tudásukat másokkal, hogy közösen változtathassanak nézőpontjaikon, hogy véleményt tudjanak formálni különböző kérdésekben, felvethessék különböző véleményeiket, új nézőpontra, új véleményre találjanak, megújíthassák, felfrissíthessék gondolkodásukat.

A tanulókör tehát a fenti folyamatok ismeretében egyedülálló pedagógiai módszert jelent. Szemben áll a hierarchikus modellen alapuló hagyományos oktatással, amelyben a tanár áll a csúcson és a tudás birtokosaként osztja le ismereteit a diákokra. A tanulókör interakciót céloz meg, amiben minden résztvevő fél egyenlő. A kör-vezető ugyanúgy része a csoportnak, mint az ismeretre éhes tanulni vágyó személyek, de a vezetőé a felelősség, hogy mindenkit bátorítson az aktív részvételre. Az egyéni hátterek, tapasztalatok, kurázsik és egyénenként feltett kérdések alappillérek a tanulókör-folyamatban. Ez tehát azt jelenti, hogy mindenegyes résztvevő, személyiség, ember egy-egy része a tanulókörnek, arra hatást gyakorol, részt vehet irányításában, döntései következménnyel bírnak. Ez az “öreg” tanulási módszer minden korábbinál jobban alkalmazható ma, mint valaha.

Egy korábbi bejegyzésemben említettem meg, hogy az Anya Tanodában nem mint oktató vagy tanár, hanem mint facilitátor vagyok JELEN.

A facilitáció folyamatsegítés. Olyan tevékenység, amelynek során a csoportot átsegítem egy folyamaton, problémán vagy változáson, úgy hogy a csoport minden tagját bátorítom az aktív részvételre.

Ez a módszer azon a megközelítésen alapszik, hogy a csoport minden tagja hozzáad valami egyedi és értékes dolgot a folyamathoz. Az én szerepem az, hogy kihozzam a tudást és az ötleteket a csoporttagokból, és hogy bátorítsam őket, hogy tanuljanak egymástól, és hogy gondolkodjanak és működjenek együtt.

Az alkotás tartalmába nem szólok bele, csupán a döntéshozatali, illetve kreatív folyamatokat segítem elő, én vezetem be és zárom le a foglalkozást, adok időkeretet a tevékenységeknek. Fontos, hogy felismerjem az erősségeket és képességeket a csoport egyéneiben, és segítsem őket, hogy nyugodtan megosszák reményeiket, aggodalmaikat, és ötleteiket a csoporttal. Támogatom a csoportot, önbizalmat adok hozzá, hogy elmondják és kipróbálják új ötleteiket, értékelem a sokféleséget, és érzékenyen figyelek a különböző szükségletekre és egyéni érdeklődésre.

 

Kedves szülő társaim! Összeírtam még pár gondolatot a dráma oktatásról a művészetpedagógia nyomvonalán továbbhaladva, hogy kicsit megkönnyítsen az iskolaválasztást és meglebbentsem a nyílt napok rózsaszín fátylát.

A művészeti oktatás a nemzeti alaptanterv része, tehát nyugodt szívvel alkalmazhatnák az állami iskolák is. Van is rá kezdeményezés vagy inkább próbálkozás. Egy-egy elhívatottabb alsós tanár a kitanulva a tanítási drámát valóban élménnyé tudja tenni a kis diákok olvasás óráját, továbbá a felső tagozatos, valamint középiskolás diákok órarendjében már fel-fellelhető a dráma óra, melynek célja és tartalma hivatalosan így hangzik:

“A dráma és a tánc tanítása olyan művészeti és művészetpedagógiai tevékenység,  amelynek célja az élményeken keresztül történő megértés, valamint a kommunikáció, a kooperáció, a kreativitás fejlesztése, az összetartozás érzésének erősítése. A dráma, mint pedagógiai módszer az oktatás több tantárgyában is jelen van, továbbá önálló tantárgyként minden képzési szinten megjelenhet.”

Saját tapasztalatom azonban, hogy a drámatanítás normál általános iskolákban még inkább az irodalom órákra hajaz és tartalmát különböző irodalmi művek feldolgozása teszi ki… sajnos. Pedig számtalan lehetőség rejlik benne! Ráadásul egy nagyon jól kidolgozott és belső felosztását tekintve elkülönült módszerről beszélünk, melyen belül megkülönböztethetünk tánc és drámát, színházi drámát valamint a tanítási drámát.

Ez utóbbi amennyiben a tananyag feldolgozását segítve beköltözött a tanterembe, alternatív eljárás, az előző kettő külön óraként vagy délutáni szakkörként jelenhet meg az iskolákban. Ne felejtsük el, hogy ez esetben ugyanolyan poroszos rendszerben fognak tanulni gyermekeink, mindamellett, hogy személyiségfejlődésüket és önismeretüket ezek a foglalkozások egy emberként és szakmailag is helytálló pedagógus mellett egészen biztosan pozitív alapokra fogják az iskolai évek alatt felépíteni.

 

Egy Vekerdy Tamás gondolattal kívánok szép hétvégét. Böngésszetek egy kicsit és menjetek el az iskolai nyílt napokra. Szánjatok időt az iskola választásra, hiszen évekre hoztok meg egy olyan döntést, mely egy életre szól!

“A modern iskola nem tanít, mert ott a tanulás a fontos.

A finn iskolában létezik ugyan alaptanterv, de van mellette egy miniszteri levél, amelyben kijelentik, hogy a pedagógus alkalmazza a megfelelő helyzetben, de ne tartsa be szigorúan. A beszélgetés a lényeg, a tananyagot nem befejezni kell, hiszen a gimnáziumi anyag 9%-ára emlékeznek a 20-30 év közöttiek úgy, hogy alkalmazni is tudják. A lényeg az elmélyedés a jelenségben, az élmény és az öröm amely hozzá társul, ami jóval az iskola vége után is fenntartja az érdeklődő nyitottságot. Élmény, érzelmi megragadottság nélkül nincs hatékony tanulás. Magyarországon nem pedagógus adta ki az első élményalapú tanulásra építő tankönyvet, hanem a Szegedi Rendőr-főkapitányság, mert a külföldi referens bemutatta a statisztikákat, hogy ott ahol élményalapú pedagógia van érvényben, csökken a fiatalkorú bűnözés és a visszaesők száma.”

“A művészetpedagógia valamennyi ágának közös vonása  gyakorlat- és tevékenységközpontúság. Az egyes művészetek formáló eljárásainak, kifejezésmódjának játékos elsajátítása,  a készségfejlesztés leginkább örömteli módja. Ugyanakkor a művészeti nevelés mellett teret kell adni a művészettel nevelésnek is.”

Hogyan lehet a művészettel nevelni?

1. Felhasználhatjuk a művészeti alkotásokat (legyen az irodalmi, képzőművészeti, színművészeti, fotó-, táncművészeti vagy kortárs alkotás) egy-egy témakör, probléma feldolgozásához, vagy ismeretanyag elmélyítéséhez. (Anya Tanoda)

2. Létrehozhatunk mi is a gyerekekkel önálló vagy csoportos alkotásokat, melyeknél a fő momentum ugyan nem a művészi érték, de hordozhatnak művészi tartalmat és értéket is egy-egy témakör, probléma vagy esemény feldolgozásához, megismeréséhez különböző művészeti ágak és technikák, eljárások segítségül hívásával, használatával (Anya Tanoda).

Itt meg kell állni egy pillanatra és muszáj letisztázni a fogalmak mellett a szándékot is. A művészi nevelés, a délutáni, tanórán kívüli foglalkozás el nem hanyagolható hasznossága és értékhordozása mellett sem tekinthető alternatív pedagógiai programnak. A tanórába bevont, módszerként alkalmazott művészettel nevelés nevezhető annak. Így amennyiben gyermekünket a poroszos rendszerből kívánjuk kimenteni, ezt érdemes szem előtt tartani.